A festés után a száradási idő alatt, sok porszem rakódott a felületre ez
nagyon sok bosszúságot okozott. Kezdetben letakartam a festett alkatrészt
lavórral, vödörrel és amivel értem. A por ellen ugyan védett, de nagyon nagy
hátránya volt, hogy még három nap után is ragadt a felület. Ugyanis nem tudott a
festékből a hígító megfelelően párologni, és ezért a száradási folyamat nagyon
elhúzódott. Ezért gondoltam, hogy készíteni kellene egy szárító szerkezetet,
amiben gyorsan és teljesen pormentesen szárad meg a festett alkatrész.
Sokat gondolkodtam miből lehetne egy ilyen szerkezetet készíteni, olcsón.
Akkoriban ment tönkre a család mikróhullámú sütője, és akkor fogalmazódott meg
bennem a gondolat, mi lenne, ha a mikróból készülne a festékszárító? Így szinte
csak a munkámba kerülne a készülék, anyagilag nem terhelné a családi kasszát.
Éjszaka átgondoltam a dolgot, és másnap neki is fogtam a kabin készítéséhez.
A rossz mikró előlapját, ajtaját, a nagy fordulatú motort és a világítást
használtam fel. Az ajtókeretet a rossz gépről flexel levágtam. Egy másik
nagyobb, és erre a célra kialakított kasznit hajlítottam, hegesztettem 1mm-es
acéllemezből, és ahhoz csavaroztam az ajtókeretet. A kabin bal oldalát
10x10mm-es lukméretű perforált lemezből készítettem el, előtte habszivacs
szűrővel. A szűrővel szemben, a jobb oldalon kapott helyet a nagy fordulatú
motor. Így a motor a szűrőn keresztül, friss és pormentes levegőt szív a
kabinba. Ezáltal a légcsere gyorsítja a festék száradását. Az ajtó nyitásakor a
szárítás autómatikusan le áll, zárásakor pedig újra indul. Persze manuálisan is
indítható, és leállítható a szárítási funkció. A világításnak külön kapcsolója
van. A lakatos munka után zsírtalanítottam, alapoztam, gitteltem, csiszoltam a
kabint és fényes fehér festékkel fújtam le, kívül- belül. Száradás után
összeszereltem és bekötöttem az elektromos részeket. Meg érte a belefektetett
munkát, mert azóta nincs problémám a porral és szöszökkel.